Egykor... |
A beavatkozásnak köszönhetően 1988-ra a folyók eredeti vízmennyiségének csak a töredéke jutott a tóba, ettől zsugorodni kezdett - növényvédő szerekkel szennyezett sós pusztaságot hagyva maga után.
...és most |
Az Aral-tó esete klasszikus példája az emberi beavatkozás miatt bekövetkező ökológiai és humán katasztrófának.
Az egykor tópartra épített halászfalvak több tucat kilométerre kerültek a nyílt víztől. A szintén tópartra épült Mujnakban üzemelt valaha a Szovjetunió legnagyobb halfeldolgozó üzeme, ma már a településről csak fél napos utazással érhető el a tó. Valaha évi 44 ezer tonna halat halásztak itt, mára az iparág összeomlott, a munkahelyek megszűntek.
A kiszáradt tó maga után hagyott sós pusztaságának mérgező anyagait a szél mindenfelé viszi, bekerül az ott élők légzőszervébe, és beépül az élelemláncba. A térség lakóinak egészségi állapota lesújtó: az emberek alultápláltak és vérszegények. A világon itt a legmagasabb a nyelőcső-rákos megbetegedések aránya, a környék rákos betegeinek 80 százaléka a rák e formájában szenved. Évek óta sejtik, de mára már bizonyították is, hogy a megbetegedések legfőbb oka a gyapotföldeken használt növényvédő szerek és gyomirtók intenzív használata.
Forrás:National Geographic